Asztronómia 1. óra
A diákok csendben ülnek, csak halk neszezés hallatszik. Hirtelen nyílik, majd csukódik az ajtó, aztán Lennington professzor léptei hallatszanak, amint a tanári asztalhoz sétál.
- Köszöntelek titeket az első asztronómia órátokon! - fordul körbe ünnepélyes stílusban, mosolyogva, de aztán elgondolkozva dörmögni kezd. - Milyen érdekes! Hiszen mindig ezt mondom az elsőéveseknek! Sőt, a többi osztálynak is, csak akkor hozzáteszem, hogy "az év" - mereng csodálkozó hangnemben. A legtöbb diák elképedve nézi, de a hátsó sorokban páran alig bírják elfojtani nevetésüket. - Lennington professzor vagyok - eszmél fel. - Lennington g-vel. Nem k-val! Pedig szerintem úgy sokkal jobban hangzana... Van is egy ismerősöm, mondjuk őt Kenninktonnak hívják.... Remek koponya, kár hogy már egy kicsit szenilis.... - A legtöbb tanuló arcáról lerí, hogy Lenningtont is szenilisnek gondolják. Néhányan már alig leplezik nevetésüket. - Van is vele egy jó történetem... Emlékszem elmentünk egyszer egy bájital-tanfolyamra együtt (merthogy egyikünk sem volt nagyon otthon a főzőcskézés terén), és ott pacává olvasztotta az üstömet! Úgy ám! Állítólag valami tüskét rosszul rakott bele. Pedig első osztályú üst volt, bezony! - mereng tovább, aztán észreveszi, hogy valaki jelentkezik.
- Igen? - szólítja fel "magához térve".
- Tanár úr... - kezd bele zavartan Cooper kisasszony. - Az a helyzet, hogy telik az idő, és még semmit nem mondott a tanmenetről!
- Áh, igaz is, elnézést! - szabadkozik Lennington, és belefog. - Az évben hét óránk lesz ezzel együtt. Még nem tudom pontosan, hogy mikor mit fogunk csinálni, de hát majd úgyis elválik. Természetesen lesznek házi feladatok, emlékszem én mennyit szenvedtem diákkoromban, hogy mindet időben leadjam... Szorgalmikat is fogok adni, bár nálunk régen sose csinálta meg senki. De azért, aki megcsinálja, annak a háza pontot kap. A többit úgyis tudjátok! Ne csináljatok rosszat, és akkor nem akasztjuk össze a bajszunkat! - nevetve az órájára pillant. - Jé! Szent szalamandra! Hogy elszaladt az idő! De jó, hogy nem felejtettem el az órámra nézni! - Cooper elé tesz egy lapot - Írjátok fel erre a papírra a neveteket! - kéri. - Emlékszem az első órákon velünk is mindig ezt csinálták. Volt, ahol névsorolvasás is volt... - nosztalgiázik hangosan, de félbeszakítja a csengő. - A viszontlátásra! - a lapot elfelejti visszakérni, Cooper kisasszony viszi a tanári asztalhoz, miután a többiek kimentek.