Asztronómia 1. óra

- Szép jó napot! - sétál be a terembe Lennington professzor. Megáll az osztály előtt, és merengő tekintettel széttárja a kezét. - Hát... Ismét eltelt egy év - sóhajt. - Felfoghatatlan, milyen gyorsan jár néha az idő szekere. Alig egy perce léptetek be először azon az ajtón - bök a fejével a nyílászáró felé - , és mégis, most megint itt ültök előttem... Immár másodévesként.

A diákok megrökönyödve nézik, mert habár tavaly már hozzászoktak Lennington professzor különös stílusához és gyakori szónoklataihoz, ez a mostani még őket is meglepte. Végül Cooper kisasszony, aki eddig idegesen pillantgatott az órájára bátortalanul felemeli a kezét.

Lennington professzor elhomályosult szemekkel mered a nebulókra, így csak nagy nehezen veszi észre a magasba lendült kezet. - Tessék kisasszony - szólítja fel ekkor, kissé kásás hangon.

-Tanár úr... Az a helyzet... Hogy megy az idő... És a tanév rendjéről még nem mondott semmit... - cincogja félénken a lány.

- Á, igaz is - sóhajt a tanár. - Látjátok? Ilyen gyors az idő... Még alig kezdtem beszélni, és máris elröppen az óra... Na, de akkor térjünk is a tárgyra - vált tárgyilagos hangnemre. - Az idei évben hét óránk lesz a vizsgák előtt, illetve már csak hat, mivel ugye most is óránk van. Asztronómiából idén nem lesz gyakorlati órátok, vagy csak egy, ezt még nem tudom. Tudjátok, ez egy csodálatos tárgy... De nem feltétlenül gyakorlati.

- A mai órán egy kis bevezetőt fogok tartani... - kezd bele az anyagba, de megszólal a csengő. - Illetve majd a jövő órán. Addig is, házi feladatnak írjátok meg nekem az Asztronómia meghatározását.

A tanulók gyorsan felírják, aztán már ki is sétálnak a teremből. Lennington professzor az asztalánál ül és a becsukódott ajtót nézi merengve. - Az idő... Az idő... - motyogja sóhajtozva.