Asztronómia 5. óra

A mai órát annak szentelem, hogy megismerjétek iskolatársaitok legkiemelkedőbb munkáit. Íme:

• Josi Evans - Hollóhát

A Nap, a mi törpecsillagunk, a Naprendszerünk középpontja. Körülötte nyolc nagybolygó (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) kering egyfolytában, azok körül összesen 100-nál több hold mozog. Ehhez kell hozzá számítani a százezernél több aszteroidát és törpebolygót (mint a Plútó), az üstökösöket, a meteorokat, valamint a bolygóközi por-és gázanyagot, szóval mondhatjuk, hogy elég mozgalmas az élet a Naprendszerünkben.
A Naprendszer bolygói ellipszis alakú pályákon keringenek a Nap körül, mely az ellipszis pályák egyik gyújtópontjában áll, eközben a holdak pedig a bolygóik körül keringenek. Nincs minden bolygónak Holdja. A Naptól való távolságuk alapján a Föld az első, aki Holddal rendelkezik. Egy holddal. A Marsnak már kettő is van (a Phobos és a Deimos), míg az utána következő Jupiternek már legjobb tudomásom szerint 79, ezzel nem csak ő a legnagyobb bolygó, de neki van a legtöbb holdja is a Naprendszerben. A Szaturnusznak 62 holdját ismerjük, az Uránusznak 27et, a Neptunusznak 14et.
Miközben a bolygók a Nap körül keringenek, a saját tengelyük körül is forognak. A Földünk a Nap körüli útját egy év alatt járja be, míg a saját tengelye körül 24 óra alatt fordul meg: míg előbbi mozgásnak az évszakok változását köszönhetjük, úgy utóbbinak a nappalok és éjszakák váltakozását. A Naphoz közelebbi bolygók (a Merkúr és a Vénusz) természetesen hamarabb megkerülik a Napot, míg a távoliabbaknak ennél nagyobb pályát kell bejárniuk, így nekik tovább tart ez az út.

• Scorpius Gold - Hugrabug

Kepler I. törvénye (A bolygók pályája): Naprendszerünkben minden bolygó egy-egy ellipszis pályán mozog a Nap körül. Ezeknek az ellipsziseknek az egyik közös fókuszpontjában a Nap található.

A bolygópályák ellipszisei valójában nagyon hasonlítanak a körhöz, fókuszaik közel vannak egymáshoz, azaz kicsi az excentricitásuk.

Kepler II. törvénye (a felületi törvény): a Naptól egy bolygóhoz húzott vezérsugár egyenlő idők alatt egyenlő területeket súrol.

Kepler III. törvénye: a bolygók keringési idejének négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint az ellipszis pályák fél nagytengelyének köbei.

Következménye: A harmadik törvény szerint a Naptól távolabb keringő bolygók keringési ideje hosszabb, mint a Naphoz közelebbieké.

Élet a naprendszerben:

1. Kallisztó és Ganümédész

Az első helyen a Jupiter két holdja osztozik. Rendkívüli hasonlóságuk teszi ezt lehetővé, mindketten asztrobiológusok tucatjait foglalkoztatják. Ünnepelt szomszédjukhoz, az Európéhez hasonlóan bővelkedhetnek felszín alatti vizekben. Azonban itt a sós víz 100 km szikla alatt rejtőzik. A jövő telepeseinek ez örömteli hír lehet, a szilárd kérgen egyszerűbb, mint a jég hátán megélni. A Kallisztó átmérője valamivel több 488 km-nél, a Ganümédész 5263 km-es átmérővel büszkélkedhet.

2. Ceres

A Ceres a kisbolygóöv legnagyobb objektuma, ez a törpebolygó helyezkedik el legközelebb a Naphoz. Az aszteroidaövben egyedülálló módon gömb alakkal rendelkezik. A felszín valószínűleg vízjég és hidratált ásványok keveréke. 2014 januárjában vízgőz kibocsátását figyelték meg a kutatók. Közelségére való tekintettel akár hamarosan többet tudhatunk meg róla, ugyanis a pilóta nélküli Dawn űrhajó érkezése 2015 elejére várható. Átmérője 950 km. A Hubble űrtávcső felvételeit a felszín kontrasztjainak kiemelése érdekében kissé eltorzították.

3. Vénusz

A Vénusz, mely 454 °C átlagos felszíni hőmérsékletével kilóg a sorból. A közvélekedés szerint ennél sterilebb bolygót nehezen találhatnánk. David Grinspoon bolygókutató, a Denveri Természettudományi Múzeum kurátora rávilágított a tényre, miszerint a légkör felsőbb rétegeiben a légkör már sokkal kedvezőbb az élet számára. Planktonhoz hasonló mikrobák úszhatnak ezekben a rétegekben kén-dioxiddal és szén-monoxiddal kielégítve étvágyukat. A Vénusz átmérője 12 104 km.

4. Európé

Kissé furcsa lehet, hogy az Európé csak a negyedik, elvégre potenciálisan több víz rejtőzik felszíne alatt, mint amennyi a Földön található. Azonban a hold hatalmas, sós tengerei átlagosan 16 km mélyen helyezkednek el. Körülményes lenne lejuttatni bármilyen szondát a felszín alá, próbálkozni persze azért érdemes. De lehet, hogy semmit nem találunk majd, mivel a vízben tökéletes sötétség uralkodik, vagyis nincsen esély a fotoszintézisre. Persze a Földön találkozhatunk élőlényekkel, amik geotermikus energiát használnak életben maradásukra. Az Európé feltételezett lakói a légkörben megtalálható szerves anyagokkal is táplálkozhatnak. A hold átmérője 1560 km.

5. Titán

A Titán a Szaturnusz legnagyobb holdja, az egyedüli égitest a Földön kívül, amelyről tudjuk, hogy tavakkal és óceánokkal rendelkezik. Ezek a tavak etánból és metánból állnak -ilyen alacsony hőmérsékleten folyékonyak- pótlásokról a rendszeres szénhidrogén esők gondoskodnak. A különös alkotóanyagok és a rendkívüli hideg (-179°C) ellenére nagy eséllyel találhatnánk életet valamilyen formában. Átmérője 5150 km.

6. Mars

A Mars hosszú idő óta a Földön kívüli biomassza vadászok egyik kedvenc bolygója. Leginkább a marsi nyár alatt megjelenő sötét csíkok hozzák lázba őket, amik a Horowitz kráterben jelennek meg. Ezt valószínűleg sós olvadékvíz okozhatja pár milliméterrel a Mars homokja alatt. Akár egy kevésbé bonyolult szonda is megvizsgálhatná ezt a "saras" környezetet. A negyedik bolygó átmérője 6 779 km.

7. Enceladus

A Cassini-Huygens űrszonda 2005-ben gejzírekről és jégkilövellésekről készített fényképet az Enceladus déli félgömbjén. Tudósok lehetségesnek tartják, hogy a hold fagyott felszíne alatt folyékony víz található. A jeget az Enceladus és a Szaturnusz többi holdja közötti gravitációs kölcsönhatás által termelt hő olvaszthatja meg. Az élet lehetőségei adottak, talán az Enceladus lakóival is találkozhatunk egyszer. A hold átmérője 252,1 km.

• Teresa Dex - Mardekár

Naprendszerünkben a jelenleg elfogadott definíciók alapján nyolc bolygót ismerünk. 2006. augusztus 24-éig a Pluto is bolygónak számított. Ekkor adták meg a bolygó új definícióját és hozták létre a törpebolygó kategóriát, melybe további négy égitestet sorolunk. A bolygók körül lehetnek kisebb kísérőobjektumok, ezeket holdaknak nevezzük.

A Naprendszer bolygóinak három csoportja:

Óriásbolygók (Jupiter-típusú bolygók, gázbolygók, gázóriások): Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz

Föld-típusú bolygók (kőzetbolygók): Merkúr, Vénusz, Föld, Mars.

Törpebolygók: Ceres, Pluto, Eris, Makemake és a Haumea.

Felfedezése a történelem során:

Először az ókori csillagászok fedezték fel az apró fényeket, ahogy észrevehetően mozognak a csillagokhoz képest. Az ókori görögök hívták ezeket vándorló csillagoknak, és tulajdonképpen minden olyan égitestet, ami nem csillag, bolygónak neveztek. A kor fejlettebb civilizációi egységesen hittek benne, hogy a Föld a Világegyetem középpontjában áll és a többi "bolygó" kering körülötte.

Az ősi civilizációk csak az öt szabad szemmel látható bolygót ismerték, melyeket isteneikről neveztek el. A bolygók létezésének elmélete folyamatosan fejlődött a történelem során. Az ókori vándorló csillagok elképzelésből lett idővel a modern kor Föld-szerű égitestje. A téma kibővült a Naprendszeren kívüli bolygókkal is. A bolygó mint égitest meghatározása rengeteg tudományos kérdést vetett fel. A 19. század végén összesen 18 bolygót tartottak számon a Naprendszerben.

A reneszánsz korban jött a felismerés, hogy maga a Föld is egy bolygó, a heliocentrikus világkép elterjedésével.

A 19. század közepéig rengeteg a Nap körül keringő égitestet fedeztek fel, melyeket bolygóként kezeltek. Ez így volt egészen 1853-ig amikor a csillagászok széles körben elfogadták a kisbolygó égitesttípust.

A bolygók nevének eredete

A Naprendszer bolygóinak nevei a Föld kivételével megegyeznek a római és görög mitológia isteneinek nevével:

• Merkúr: a kereskedelem, az utazás és a tolvajlás római istene
• Vénusz: a szépség és a szerelem római istennője
• Mars: a háború istene

• Mark Little - Hugrabug

Naprendszernek a tér azon tartományát nevezzük, amelyben a Nap gravitációs ereje dominál (uralkodik). Központi helyzetű égiteste a Nap: egy átlagos méretű és tömegű, sárga színű csillag. Kilenc nagyobb égitest kering körülötte, amelyeket bolygóknak nevezünk. Ezek Naptól távolodó sorrendben a következők: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó. A kile Kisbolygók nc bolygóból az ókorban és a középkorban csak hatot ismertek, az Uránuszt, a Neptunuszt és a Plútót csak később, távcsővel fedezték fel. A Merkúrt és a Vénuszt - mivel közelebb vannak a Naphoz, mint a Föld - belső bolygóknak, a rajtunk kívül esőket pedig külső bolygóknak nevezzük. Más felosztás szerint a bolygók Föld típusú- és Jupiter típusú bolygókra oszthatók.
Föld típusú ( vagy más néven kőzetbolygó) a négy belső planéta: a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars. Viszonylag kis méretűek, nagy sűrűségűek és túlnyomórészt nehéz elemekből állnak. Jupiter típusú (vagy más néven gázóriás) a következő négy bolygó: a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz. A kőzetbolygókkal ellentétben viszonylag nagy méret, kis sűrűség és a könnyű elemek jelenléte jellemzi őket. Anyaguk nagy része hidrogén- és héliumgáz. A kilencedik bolygót régen kőzetbolygónak tartották, a mai elméletek szerint azonban a Plútó nem egyértelműen Föld típusú. Feltehetőleg a Neptunusz egyik megszökött holdja, összetétele pedig az üstökösökéhez hasonló.
A Naprendszer kilenc bolygójából h A Naprendszer bolygói etet mellékbolygók kísérnek, amelyek az anyabolygó körül keringenek. Ezeket más néven holdaknak nevezzük és jelenleg 66 darabról tudunk. A Merkúrnak és a Vénusznak nincs holdja. A Mars és a Jupiter pályája között keringenek a kisbolygók, vagy más néven aszteroidák. Számuk mintegy 100 ezerre tehető. A Naprendszer leglátványosabb égitestei az üstökösök. Kicsiny kőzetmagból és az azt borító fagyott gázokból állnak. Napközelbe kerülve hosszú, fényes csóvát bontanak ki, majd a Naptól eltávolodva elhalványulnak. Feltehetőleg egy hatalmas üstökösfelhőből érkeznek, amely jóval messzebb van a Plútónál is. E felhőben a becslések szerint több száz milliárd üstökösmag lehet. A bolygóközi tér rengeteg törmeléket tartalmaz, amely valószínűleg kisbolygók összeütközése vagy üstökösök teljes szétesése következtében jött létre, illetve képződik ma is. A törmelékek mérete igen változó: a mikroszkopikus nagyságrendtől a több száz méter átmérőjűig terjedhet. A Föld légkörébe lépve a súrlódás miatt felhevülnek és heves fényjelenséget idéznek elő: ezek a meteorok, amelyeket a népnyelv hullócsillagoknak nevez. Ha a törmelékdarab elég nagy, akkor leérhet a felszínre, kisebb-nagyobb becsapódási krátert alakítva ki. A földre hullott meteor neve meteorit.
A bolygóközi törmelék legkisebb összetevői és a Napból folyamatosan kifelé áramló részecskék alkotják az ún. bolygóközi (interplanetáris) anyagot. Létezésére az állatövi fény jelenti az egyik bizonyítékot, amely napkelte előtt és napnyugta után figyelhető meg az Egyenlítő környéki területeken. A fénylő, háromszög alakú jelenség okozója a napsugarak szóródása a bolygóközi anyag apró porszemcséin.

• Twindy Beck - Griffendél

Kepler törvényének előzményei

A bolygók mozgásának leírása az ókorban, majd később is az egyik legizgalmasabb kérdése volt a tudománynak. A legkülönbözőbb Föld-középpontú (geocentrikus), illetve Nap-középpontú (heliocentrikus) elméletek születtek már a távcsövek megalkotása előtt is. Egyes bolygók látszólag előre-hátra mozognak az égbolton, ezért is volt nehéz a mozgásukban a szabályt észrevenni, magyarázni.

Tycho de Brahe dán tudós volt az utolsó jelentős csillagász, aki csillagászati távcső nélkül vizsgálta az égboltot. Több évtizedes nagyon precíz megfigyeléseit feljegyezve lényegében már birtokában volt a bolygók mozgási adatainak, csupán az adatokat tömören összefoglaló fizikai törvény hiányzott munkásságából. Tycho de Brache megfigyelései alapján Johannes Kepler cseh csillagász foglalta össze három törvényben a Naprendszerünk bolygóinak mozgástörvényeit.

Kepler I. törvénye

Kepler I. törvénye (a bolygók pályája): Naprendszerünkben minden bolygó egy-egy ellipszispályán mozog a Nap körül. Ezeknek az ellipsziseknek az egyik közös fókuszpontjában a Nap található.

A bolygópályák ellipszisei valójában nagyon hasonlítanak a körhöz, fókuszaik közel vannak egymáshoz, azaz kicsi az excentricitásuk.

Kepler II. törvénye

Kepler II. törvénye (a felületi törvény): a Naptól egy bolygóhoz húzott vezérsugár egyenlő idők alatt egyenlő területeket súrol.

Kepler II. törvényének következménye

Kepler II. törvénye szemléletesen azt fejezi ki, hogy az ellipszispályán keringő bolygó gyorsabban halad a Naphoz közelebb, mint a pályájának Naptól távolabbi részén.

Kepler III. törvénye

Kepler III. törvénye: a bolygók keringési idejeinek négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint az ellipszispályák fél nagytengelyeinek köbei.

Kepler III. törvényének következménye

A harmadik törvény szerint a Naptól távolabb keringő bolygók keringési ideje hosszabb, mint a Naphoz közelebbieké.

• Sabina Justin Griffendél

A Naprendszer alatt azt a tartományt is értjük, amelyben a Nap gravitációs tere dominál.

Általánosságban fogalmazva a Naprendszeren értjük a Napot a körülötte keringõ kisebb-nagyobb testek összességével együtt.

A Naprendszerbe a következõ égitesteket soroljuk:

Nap,

• 9 nagybolygó,és azok eddig ismert 61 holdja,
• körülbelül 100 000 kisbolygó,
• üstökösök és meteorok,
• bolygóközi (interplanetáris) anyag.
• A Nap körül kilenc nagybolygó kering, Naptól mért távolságuk sorrendjében: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó.

• Anita Rogers - Hollóhát

A bolygók mozgásának leírása az ókorban, majd később is az egyik legizgalmasabb kérdése volt a tudománynak.

Tycho de Brahe dán tudós volt az utolsó jelentős csillagász, aki csillagászati távcső nélkül vizsgálta az égboltot.

Kepler I. törvénye : Naprendszerünkben minden bolygó egy-egy ellipszispályán mozog a Nap körül.

A bolygópályák ellipszisei valójában nagyon hasonlítanak a körhöz, fókuszaik közel vannak egymáshoz, azaz kicsi az excentricitásuk.(csatolok egy képet)

Kepler II. törvénye : a Naptól egy bolygóhoz húzott vezérsugár egyenlő idők alatt egyenlő területeket súrol.

Kepler II. törvénye szemléletesen azt fejezi ki, hogy az ellipszispályán keringő bolygó gyorsabban halad a Naphoz közelebb, mint a pályájának Naptól távolabbi részén.( második kép)

Kepler III. törvénye: a bolygók keringési idejeinek négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint az ellipszispályák fél nagytengelyeinek köbei.

A harmadik törvény szerint a Naptól távolabb keringő bolygók keringési ideje hosszabb, mint a Naphoz közelebbieké.

A Naprendszer a Nap gravítációja által egyben tartott bolygórendszer, egyike a Tejútrendszer milliárd csillagrendszerének amely a galaxisunk az Orion spirálkarjának nagyjából a felénél, a galaxis közepe és pereme között is hozzávetőleg félúton helyezkedik el.

A csillagászatban csillagrendszer alatt olyan rendszert értünk, amelyben egy vagy több csillag található, és amelyben más égitestek is keringenek.

Bolygónknak, a Földnek otthont adó Naprendszerünk középpontjában a Nap található.

A Naprendszerben a bolygókon kívül számos kisebb égitest is található.

A rendszerben vannak szabadon keringő testek is, ezek az üstökösök, a kentaurok és a mindenütt jelenlévő bolygóközi por.

A Naprendszert teljesen betölti a napszél, a csillagunkból kiinduló folyamatos részecskeáramlás, amely kölcsönhatásba lép az égitestekkel, létrehozva az űridőjárást.

A Nap 4,6 milliárd évvel ezelőtt született,harmadik generációs csillag.

Kezdetben csillagunk gyorsan forgott a saját tengelye körül, mivel a molekulafelhő teljes perdülete benne maradt fenn, később azonban lassult a forgás, nagyobbrészt a kialakuló bolygórendszernek átadott impulzusmomentum, kisebb részt a napszél folyamatos, szintén "impulzusmomentum-elszívó" hatása miatt.

A Nap nagyjából 10 milliárd éves koráig marad a fősorozatban, ekkor kifogy a hidrogénkészlete és átmegy a vörös óriás fázisba.

A héliumégető fázis az egész élettartam ezredrészét teheti ki, néhány tízmillió évig tart.

A bolygókeletkezés folyamata ma még nem teljesen tisztázott, csak modellszámítások léteznek rá.

A legvalószínűbb - a tudományos közösség által napjainkban leginkább elfogadott, ám kísérletileg a Nap keletkezésmodelljéhez hasonlóan szintén nem bizonyított - keletkezéstörténeti forgatókönyv szerint a bolygók kialakulása közvetlenül a Nap születése után, a csillag körül kialakult protoplanetáris korongból indult el.

A bolygók fejlődése ezután különböző utakon haladt tovább.

A bolygókon kívül más égitestek is kialakultak az akkréciós korongból, a kisbolygók.

A bolygók és kisbolygók jövője nagyban függ a Nap működésének változásaitól.

A Naprendszer megismerésének története nagyjából három fő korszakra osztható fel, amelyeket két technikai vívmány választ el egymástól: a távcső feltalálása és az űrrepülések kezdete.

A Földön kívüli élet az élet olyan formája, mely nem a Földön keletkezett.

Létezését jelenleg sem bizonyítani, sem egyértelműen kizárni nem lehet, bár az valószínű, hogy nem csak a Földön alakult ki élet, így a kérdés elsősorban arra vonatkozik, hogy az élet megjelenése milyen gyakori a világegyetemben.

A Földön kívüli életről szóló elképzelések a földi kultúrában jelentős szerepet játszanak modern korunkban.

Földönkívülinek nevezzük azokat az élőlényeket, amelyek a mi bolygónkon, a Földön kívül léteznek, vagy onnan származnak.

A Földön kívüli élet tudományos keresése jelenleg közvetlen és közvetett módon zajlik.

A tudósok közvetlen bizonyítékait keresik az egysejtű élet létezésének a Naprendszeren belül, kutatásokat végezve a Mars felszínén és a Földre hullott meteoritok vizsgálatával.

Létezik kis mennyiségű bizonyíték, miszerint mikrobiológiai élet létezhet vagy létezhetett a Marson.

2005 februárjában két NASA-tudós bejelentette, hogy erős bizonyítékait találták a marsi életnek.

Bár ezek az eredmények még mindig vitatottak, a marsi életben való hit nőni látszik a tudósok között.

Égitestek, melyeken az élet valószínűsége a legnagyobb, a valószínűség csökkenő sorrendjében.

Mars - folyékony víz létezett a múltban a Marson, és még mindig lehet nagy mennyiségű folyadék a felszín alatt.

A Jupiter Europa holdja - a vízjég kéreg alatt minden valószínűség szerint folyékony vízóceán található, melyet a Jupiter által keltett árapályerők tartanak folyékonyan.

A Szaturnus Titan holdja - az egyetlen, atmoszférával rendelkező ismert hold.

A Szaturnus Enceladus holdjának felszíne alatt folyékony víz lehet.

Vénusz- napjainkban csak az atmoszférában képzelhető el, nem a felszínen.

Ceresz- a törpebolygónak kőzetmagja és vízjégből álló kérge van, ellentétben a többi kisbolygóval, melyek a késői nagy bombázás során történt ütközések során elvesztették vízjégtartalmukat.

Számos más égitest is felmerült, beleértve a feltételezett légköri életet a gázóriásokon.

A csillagászok kutatnak olyan Naprendszeren kívüli bolygók iránt is, amelyeken lehetséges az élet.

Az Európai Déli Obszervatórium csillagászai olyan exobolygót fedeztek fel a Gliese 581 csillag körül,amely a korábban felfedezett exobolygóknál alkalmasabb az élet hordozására.

Az exobolygók légkörében vagy felszínén biogén anyagok kimutatása napjaink műszerei számára szinte megvalósíthatatlan feladatot jelentenek, emiatt olyan módszereken dolgoznak, amelyekkel a jelenleg elérhető műszerekkel is következtethetünk az exobolygók anyagi összetételére.

Ha egy bolygó a saját tengelye körül forog, akkor a rajta lévő legnagyobb alakzatok , ha egyenetlenül oszlanak el, a bolygó fényének periodikus változását okozzák, ebből következtetések vonhatók le a felszín összetételére.

A Naprendszeren kívül számos helyen fedezhetőek fel szerves vegyületek.

Az élőlényekben, nem tükörszimmetrikus szerves molekuláknak csak az egyik kiralitású változata található meg, amely az általa visszavert fény polarizációját befolyásolja, így elvben távolról is kimutatható.

Elfogadott elmélet, hogy bármely technológiai társadalom sugároz magáról információt a környező űrbe.

A Földön minden élet szén- és vízalapú ez igaz lehet bárhol máshol az univerzumban.

A nitrogén és származékai szintén nélkülözhetetlenek.

A kén fontos alkotóeleme egyes aminosavaknak továbbá a fehérjékben diszulfid kötéseket hozhat létre, amely révén stabilizálja a protein szerkezetét.

A foszfor származékai, mint például a foszforsav a DNS és az RNS építőköve.

A víz mindamellett, hogy poláros oldószer és a biokémiai reakciók színhelyéül szolgál, semleges pH-val rendelkezik, köszönhetően a hidroxidionok és oxóniumionok egyenlő koncentrációjának.

Más kémiai elemek is képesek lehetnek az élet alapjául szolgálni ezek közül a szilícium a legvalószínűbb alternatíva, de ammóniaalapú életformák is létezhetnek, főleg egy bolygó légkörében.

A Földön kívüli élet biokémiai alapját kutató tudományágat asztrobiológiának nevezzük.

A legtöbb tudós úgy tartja, hogy létezik Földön kívüli élet, melyek evolúciója önállóan ment végbe különböző helyeken az univerzumban.

A szilíciumalapú életet a legtöbb tudós valószínűtlennek tartja annak ellenére, hogy látszólag a szén és a szilícium kémiai tulajdonságai hasonlóak; például ahogy van a szénnél metán, úgy van a szilíciumnál szilán , és mindkettő alkothat hosszú polimereket.

De a szilícium eléggé indifferens, nehezen reagál az oxigénnel, ami azt jelenti, aligha jönne létre légzésre használható mennyiség.

Mindezeken felül, a szilíciumból sok olyan vegyületet sem lehet felépíteni, amelyekben megjelenik a kiralitás ami a szénalapú molekulák alapvető tulajdonsága, és elengedhetetlen az enzimek megfelelő működéséhez.

Csillagászati oldalon is vannak arra utaló jelek, amelyek azt sugallják, hogy a szilíciumalapú élet valószínűtlen.

A Földön minden élet a vízen alapul és annak számos kémiai tulajdonságán, és csakugyan, a modern kémia jelentős része foglalkozik a vizes oldatokkal.

Más részről az ammóniaalapú élet elmélete felvet néhány problémát.

Egy ammónián alapuló bioszféra olyan hőmérsékleten vagy légnyomáson lenne a legvalószínűbb, mely különösen szokatlan a földi életnek.

Egy ammónia-víz oldat azonban megfelelő közeg volna a víz alapúhoz hasonló vegyületek épüléséhez a víznél megszokott hőmérsékleteken.

A Földön kívüli élet létezésébe vetett hit már az ókori Egyiptomban,Babilonban és a suméroknál is jelen lehetett.

A 20.században a téma minden addiginál népszerűbb lett, a "kis zöld emberkék" részei a modern mitológiának.

Noha legalább egy újabb keletű tanulmány jelent meg egy elismert, pártatlan tudományos folyóiratban, mely az UFO jelenségek újraértékelését sürgette a vezető tudományos körök a jelenleg rendelkezésre álló kétes bizonyítékok ismeretében nem támogatják az ilyen igényeket.

A primitív földön kívüli élet lehetősége sokkal kevésbé vitatott a tudósok körében, bár jelen pillanatban erről sincs semmilyen közvetlen bizonyíték.

Ha intelligens Földön kívüli életre találunk, és képesek vagyunk kommunikálni vele, az emberiségnek meg kell állapodnia, hogyan kezelje ezeket a kapcsolatokat.

• Kitty Hermione - Hollóhát
  

A bolygók mozgása és élete:

A Nap körül 8 bolygó kering és közülük 6-ot holdak kísérnek. A Merkúrnak és a Vénusznak nincs holdja. A bolygókon az átlaghőmérséklet kifelé haladva csökken és az átlagos sűrűség is de nem monoton módon. A bolygók 2 egymástól jelentősen eltérő csoportba oszthatók: 4 kőzetbolygó és 4 óriásbolygó. Ezek a Föld típusú illetve a Jupiter típusú bolygók. A kőzet, jég és gáz részaránya szerint az égitestek nagyon különbözőek. A kőzetbolygók közelebb vannak a Naphoz. Anyaguk sűrűbb. Lassubb a tengely körüli forgásuk és kisebbek. Gyengébb a mágneses terük. Belső szerkezetük és légkörük is eltérő. A bolygókat a Nap tömegvonzása tartja ellipszispályájukon.Valamennyi bolygó közel azonos síkban és irányban kering. Mozgásukat direkt irányúnak nevezzük. Ez a Föld északi pólusa felől nézve az óramutató járásával ellentétes. A Vénusz és az Uránusz kivételével a tengelyforgásuk is direkt. A Nap is ugyanebben az irányban forog. A Jupiter kétszer nagyobb tömegű mint a többi bolygó együttvéve. A Nap tömege 750-szer nagyobb a bolygók össztömegénél.A bolygók mozgását a Kepler-törvények írja le. A pálya menti sebesség a Naptól kifelé csökken. A Plutó 2006 óta hivatalosan nem bolygó az ún. törpebolygók közé tartozik. A törpebolygók kis tömegük miatt nem tudják összegyűjteni a pályájuk mentén a törmelék anyagot.

A bolygók naptávolságuk sorrendjében: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz.

Asztronómia - A tanulók megismerkednek a csillagos égbolt objektumaival, a csillagokkal és a bolygókkal.

Csillagvizsgáló torony: a kastély legmagasabb tornya. Itt tartják minden szerdán éjfélkor az asztronómia órát. Egy meredek csigalépcső vezet a torony tetejébe, és egy ajtó (vaskarika szolgál kilincs gyanánt) nyílik a lőrésekkel szabdalt bástyára.

Harry Potterben az asztronómia tanár: Aurora Sinistra

Ha valakit kifelejtettem, vagy a formát elrontottam, szóljanak kérem. A Házi feladat nincs. Azonban szeretném arra felhívni a figyelmetek, hogy az év végi asztronómia vizsgátokban az itt közölt adatok is benne lesznek. Szorgalmiként választhatnak egy bolygót, és ennek részletes bemutatását elküldhetik nekem.

Tudom, hogy a mai óra kissé rendhagyó, de kötelességemnek érezem, hogy megismerjétek egymás legkiemelkedőbb munkáit