Asztronómia 6. óra

- Szép napot nektek! - kezdi az órát Lennington professzor. - Ó, hogy milyen gyorsan elszállt ez az év is... - mered a távolba szentimentálisan. - Úgy érzem, mintha tegnap lett volna, amikor először tettétek be a lábaitokat a csillagvizsgáló toronyba... Amikor először beszélte nektek a csillagok varázslatos világáról.... - réved el, aztán hirtelen összecsapja a kezeit. - És nézzenek oda, ma, az év utolsó óráján már szinte harmadévesként álltok előttem... - mereng el megint, és szemei könnybe lábadnak. A diákok, habár már megszokták tanáruk egyedi stílusát, most mégis megütközve, és zavarodottan néznek össze, aztán Cooper kisasszony lassan felemeli a kezét, és félénken megszólítja a professzort.

- Öhm, tanár úr... - szólal meg tétován, mire a szólított lassan ránéz, és mint aki álmából ébredne, kissé kótyagosan felszólítja a lányt.

- Cooper kisasszony?

- Lennington professzor, az a helyzet, hogy én úgy tudom, ez még csak az utolsó előtti óránk az évben, nem az utolsó.... jegyzi meg kissé bátortalanul, a tanulók közül pedig többen bólintanak, és kérdőn néznek tanárukra.

- Öhm... Hüm... Aham... Igen, tényleg... Valóban. Köszönöm kisasszony, teljesen igaza van. Ne haragudjanak, kissé elragadtattam magamat - vakarja meg a tarkóját zavartan. A diákok közül többen kuncognak. - De akkor kezdjünk is bele a tananyagba. Ma az univerzum eredetéről fogunk tanulni.

- Tehát... Az első magyarázatokkal a különböző mítoszok és vallások szolgáltak, kezdetben primitív formában majd a kidolgozott dogmatikus hitrendszerek az istenek, vagy egyetlen Isten általi teremtést fogadták el.
Az egyik első, és már tudóshoz köthető elképzelés Ptolemaiosz nevéhez fűződik, aki a Földet képzelte el a világ középpontjaként. Ez az elképzelés a reneszánsz idejéig tartotta magát.
- A reneszánsz kora óta, az ókori tudósok egyes sejtéseit is továbbgondolva, kezdtek előtérbe kerülni a tudományos módszerek, elsősorban a megfigyelés és a kísérlet. A megfigyelésekre és a matematikára támaszkodó újkori fizikának majd a csillagászati megfigyeléseknek köszönhetően a spekulatív elméletek egyre hátrébb szorultak, amint az ismereteink bővültek és pontosabbak lettek.
- A 19. század végétől aztán uralkodóvá váltak a tudományos elméletek. Ezek mindig az aktuálisan elért elméleti és műszaki fejlődést tükrözték. Ma a legelfogadottabb elmélet szerint a Világegyetem az ősrobbanásban keletkezett.
- Az 1920-as években egy amerikai csillagász, Edwin Hubble szenzációs felfedezésre tett szert: a világegyetem növekszik! Felismeréséhez a kaliforniai Mount Wilsonon lévő 2,5 méteres távcső segítségével jutott el, amellyel a világűr távoli szegleteiben elhelyezkedő galaxisokat vizsgálta. Akkoriban ez volt a világ legnagyobb távcsöve.
Hubble észrevette, hogy a galaxisok látszólag távolodnak egymástól, ami annyit tesz, hogy az Univerzum léggömbhöz hasonlóan növekszik. Ez a felfedezés a kulcs a világegyetem eredetének megértéséhez. A csillagászok ma úgy gondolják, hogy valaha az egész univerzum egyetlen szupersűrű pontba sűrűsödött. Aztán valamilyen ismeretlen okból ez a pötty felrobbant. A robbanást Nagy Bummnak, illetve ősrobbanásnak nevezzük. A galaxisok a robbanásból megmaradt darabkák, amelyek a köztük lévő tér tágulásával még mindig repülnek kifelé.
A galaxisok mozgásának sebességéből kiszámolhatjuk, hogy mikor történt ez a robbanás. Az esemény körülbelül 13 milliárd évvel ezelőttre tehető, durván háromszor annyival korábbra, mint a Nap és a Föld életkora. - Lennington professzor épphogy be tudja fejezni a mondatát, mielőtt megszólal a csengő.

- Házi feladatként kérlek válaszoljatok erre: Milyen bizonyítékok vannak az ősrobbanásra? További szép napot! - mosolyog a diákokra, és kinyitja a torony ajtaját.