Bűbájtan 1. óra

- Szép jó napot - csoszog be a terembe Fergrand professzor, éppen a csengetés pillanatában. A diákok többsége visszaköszön neki, miközben a katedra felé sétál. Az idős tanár nagy sóhaj kíséretében ül le a székére, majd belefog a mondandójába.

- Gratulálok nektek a sikeres vizsgáitokhoz. Nagy öröm nekem, hogy újra így együtt láthatlak titeket - néz körbe kedvtelve a nebulókon. - A tanév menete pont olya lesz, mint a tavalyié, úgyhogy erről most nem is beszélnék sokat, hanem inkább térjünk rá az izgalmas részre - dörzsöli össze a kezét. - Réges-régen, amikor még a varázspálcák csak kísérleti stádiumban voltak, a varázsvilágban divatosak voltak a mondókák. - A diákok érdeklődve, de egy kicsit furcsállva hallgatják tanárukat. - Manapság már csak a legősibb varázslócsaládok sarjai között akadnak, akik ismernek ezekből párat, de ők sem szokták használni. Most ezekből fogunk egyet kipróbálni. - Néhányan izgatottan mocorogni kezdenek a helyükön.

- Az első mondóka így szól:

Alma, körte, szilva, narancs,
Gyümölcsfámnak itt a parancs:
Éhes vagyok, adjál ennem,
Ez az ág itt megteremjen!

Hatására bármilyen gyümölcsfán tüstént megérik az a gyümölcs, amire a varázslat elvégzője a pálcájával bök - ismerteti a varázslatot Fergrand professzor. Azután előveszi a varázspálcáját, és suhint vele, mire padok a diákokkal együtt a terem falaihoz csúsznak, majd pár újabb mozdulatot követően egy terebélyes barackfa nő ki a tanterem padlójából, rajta jópár éretlen terméssel.

A diákok elhelyezkednek a fa körül, és a mondóka, valamint a varázspálcájuk segítségével az éretlen gyümölcsöket érettekké próbálják változtatni.

Fergrand professzor ezen az órán csak szorgalmi feladatot ad: Találj ki magad is egy ehhez hasonló rímes mondókát, amit valami varázslathoz tudsz kapcsolni.