Mágiatörténet 1. óra

A tanárnő az asztala előtt ül és türelmesen vár, amíg az utolsó diák is leül.

- Hm... - köszörüli meg a torkát bátortalanul. - Jó napot! Örülök nektek. Mármint... örülök, hogy megtaláltátok a termet... - mondja természetellenesen vékony, zavart hangon. A diákok csodálkozva összenéznek. - Fevcott professzor vagyok, vagyis professzor asszony. De... inkább tanárnő - dadogja félénken. - Maguk kicsodák? Ööö... Ó, tényleg. Névsort kellene olvasni. Már ha ti is szeretnétek...? - néz esdeklőn a diákokra. Azok elképedve pislognak, de végül páran megkönyörülnek rajta és bólintanak.

- Rendben. Akkor álljon fel, aki hallja a nevét és mutatkozzon be pár szóban. - A diákok kérdőn összenéznek, aztán megütközve bámulják a tanárnőt, aki rögön helyesbít. - Bocsánat, dehogyis. Akinek a nevét mondom, jelentkezzen! - tudja le ennyivel, és elkezdi a névsort.

- Nos, akkor a tanmenet... - fog bele egy árnyalatnyival határozottabban, de még mindig vékony hangon. - A mágiatörténetet nem lehet túl színesen tanítani, de igyekezni fogok. Remélem, lekötöm majd a figyelmeteket - néz szorongva a nebulókra. - A tanévben hét óránk van, ez az első. A következő öt órán történeteket fogok mesélni. Nektek ilyenkor jegyzetelni kell, hogy le tudjatok majd vizsgázni. A hetedik, utolsó órán, ha szeretnétek, nem tanulunk, hanem kaptok egy gyakorló tesztet, amit jutalom- és mínusz pontokra kell megoldanotok - magyarázza, de diákjai sötét tekintetét látva rögtön helyesbít: - Úgy értem, csak jutalompontokra, mínusz pontokat nem adok - mondja szinte suttogva. - Jutalompontokat, házpontokat beadandókra és szorgalmi feladatokra adok. Mínusz pontokat rossz viselkedésre, házi feladat hiányra vagy késedelemre kell hogy adjak - tekintetét lesüti, hangjából egy minden eddigit túlszárnyaló bizonytalanság hallatszik ki. A diáksereg láthatóan megkönyörül rajta, annyira szánja a tanárnőt. Hirtelen felhangzik a csengő és ahogy a diákok elhagyják a termet, a tanárnő határtalanul megkönnyebbül.