Mágiatörténet 2. óra

Az osztályban nagy a zűrzavar. Mindenki hangosan beszélget, nevet, ordibál. Ügyet sem vetnek Fevcott professzorra, aki bátortalanul toporog az ajtóban. - Csend legyen! Csendet kérek! Elég volt! - Hangja elveszik a zajban. Eddig a jelenlétét is csak páran vették észre, őket pedig nem nagyon zavarta, folytatták, amit elkezdtek. Már vagy öt perce becsengettek, mire észreveszi valaki a tanárnőt, akit érdekel is. Cooper barátságosan int Fevcott professzornak, aztán feláll a székére: - Hé! Csendet! Megjött Fevcott professzor - üvölti bele a forgatagba olyan hangerővel, hogy mindenki elhallgat. Cooper elégedetten ül le és most már minden szem a tanárnőre szegeződik.

- Hmm... Jó napot! Azaz ....üdvözlök mindenkit az el.. A második mágiatörténet órátokon-mondja ideges, bizonytalan hangon, miközben esetlenül a tanári asztalhoz megy. - A mai órán a mágia eredetéről lesz szó. - Cooper és még néhány diák jegyzetelni kezd, de a többség teljesen mással foglalkozik. Fevcott professzor látja ezt, de nem mer rájuk szólni. Tovább beszél hát.

- A mágia szó ógörög eredetű, varázslást jelent. A mágia pontos eredetét senki sem ismeri. Annyit tudunk csak biztosan, hogy az ókorban már létezett. Itt nagyon fontos megkülönböztetni két dolgot: A mugli mágiát, amiről a muglik azt hitték, hogy mágia, de nem feltétlenül az, és persze a rendes mágiát. Varázslók és boszorkányok mindig is voltak, de a muglik először az ókorban fedezték fel a mágia jeleit. Akkoriban a legtöbb mugli hitt a mágiában. Persze, megvoltak minden népnek a külön elképzelései: Egyiptomban például úgy tartották, hogy a fáraók (akkoriban fáraók uralkodtak Egyiptomban) varázslóképességgel született isteni királyok. Ez a hiedelem úgy terjedhetett el, hogy egyszer volt egy varázsló fáraójuk, aki ezt nem is titkolta. Ezért minden utódjáról is mágikus képességeket feltételeztek, akkor is ha azok nem rendelkeztek velük.

- Aztán voltak a sámánok is. A muglik őket tartják a hajdani varázsló törzseknek, akik mára már mind kihaltak. Persze, lehet, hogy voltak sámánok, akik lehet, hogy valóban rendelkeztek mágikus képességekkel, de ez az egész törzsre nem jellemző. A rendes mágiát egyébként a muglik legtöbbször nem is vették észre: akiknek veleszületett mágikus képességeik voltak, otthon csendben, titokban kísérleteztek vele, próbálták megregulázni képességeiket. AZ ókorban még nem voltak varázslóiskolák: a mágusok rendszerint azt hitték, ők abnormálisak, bolondok. Voltak, akik bele is őrültek ebbe. Aztán egyszer egy véletlen folytán találkozik két mágus. Ha már ketten vannak, inkább érzik magukat különlegesnek, mint rossz értelemben másnak. Így kezdődtek el a pletykák. Egyes varázslók, boszorkányok elkezdtek felvágni képességeikkel. Mások pénzszerzésre használták őket... - a tanárnő elmereng, de mikor észre veszi a diákok sürgető tekintetét, témát vált.

- A görögök az ókorban kétfajta mágiát különböztettek meg: az alacsony és a magas szintű mágiát. Előbbi kategóriába a jóslás, a növényekkel, bájitalokkal való gyógyítás tartozott, míg utóbbiba istenségek, szellemek megidézése, ógörög szóval élve theurgia tartozott. Ha már az ógörögöknél tartunk, meg kell említenem Püthagorasz nevét. A muglik filozofiakus, vagyis bocsánat, filozófusként emlegetik és mélységesen tisztelik. Az igazság azonban az, hogy amit Püthagorasz a mágia használatával elért és kitapasztalt, úgy mesélte el a mugliknak, mintha ő jött volna rá.

A csengőszót hallva a siákok rögtön felpattannak és kifelé indulnak. De a tanárnő ezúttal résen van. Még mielőtt bármelyik diák az ajtóhoz juthatna, bezárja a pálcájával. - Üljetek vissza! - szól Fevcott professzor most már határozottabban, de remegő hangon. A nebulók engedelmeskednek, a tanárnő pedig folytatja: - Házi feladat utána nézni, hogy mettől meddig tartott az ókor és hogy milyen kor volt előtte, milyen utána. A viszontlátása! - nyitja ki az ajtót egy pálcaintéssel, a diákok pedig sietve elhagyják a termet. A tanárnő fáradtan rogy le székére és az asztalra hajtja a fejét.