Repüléstan 1. óra

Korán reggel a csípős levegőben a diákok fagyoskodva várják Smith professzort és az első repülés órájukat. A tanár úr egy csokor seprűt lebegtetve közeledik.

- Jó reggelt mindenkinek! - köszön kedves hangon. Néhányan visszaköszönnek neki, a többiek csak izgatottan várakoznak. - Repülés órátok csak ebben az évben lesz. Három alkalmatok van arra, hogy elsajátítsátok a repülés alapjait. Először is, menjünk sorba. Mondjátok el a neveteket és hogy repültetek-e már.

Ezek után Smith professzor három felé osztja az osztályt: akik már sokszor repültek és állításuk szerint jól bánnak a seprűnyéllel; akik már párszor repültek, de nem tartják ügyesnek magukat és akik még nem ültek seprűnyélen.

- A csoportokat jegyezzétek meg! Csak akkor fognak változni, ha úgy ítélem meg, hogy valaki rossz helyre került. Ma még nem fogunk repülni, azt majd csak jövő órán. Tessék, tt van mindenkinek egy seprű-osztja ki a pálcájával. Álljatok mellé úgy, hogy a jobb oldalatokon legyen! Nyújtsátok ki a kezeteket pont fölé! Így ni. Aztán mondjátok, hogy: Fel! -mondja és a seprűje rögtön a kezébe kerül. A diákok utána ismétlik, de nem történik semmi. - Érzéssel mondjátok! Koncentráljatok! Képzeljétek el, hogy a kezetekbe repül! - biztatja a diákokat.

Az óra végére már mindenkinek megy a mutatvány, úgyhogy a sikerélménytől boldogan mennek vissza a kastélyba. Más is adott okot a jókedvre: A tanár úr közölte, hogy repüléstanból nem lesz vizsga, házi feladat, sőt szorgalmi se. Ezt a tantárgyat mindenki csak saját magának tanulja.