Repüléstan 2. óra

A diákok izgatottan várakoznak a hajnali levegőben dideregve. Smith professzor ma múltkori seprűcsokrot lebegtetve közeledik.

- Jó reggelt! - osztja ki a seprűket egy pálcaintéssel. - Ma repülünk! - Bejelentését osztatlan öröm fogadja.

- Na, álljon mindenki a seprűje mellé! Így ni! Most pedig halljam: Fel! - A diákok utána mondják, a legtöbb tanulónak rögtön bele is repül a kezébe a seprűje, de akinek nem, annak is sikerül előbb-utóbb. - Na jól van. most engedjétek el! - ereszti el a saját kezét, ami a dereka mellett mard mozdulatlanul lebegve. - Most arra vár, hogy felszálljak rá - magyarázza. - Ha nekem úgy kényelmes, ha lejjebb van, akkor megfogom, lejjebb viszem, és ott marad. Akkor nézzük! - miután mindenki elvégzi a feladatot, a tanár úr megmutatja, hogyan szálljanak fel biztonságosan a seprűre.

- Most lássuk a felszállást! Fordítsák felfelé a seprű nyelét, és dőljetek előre. Amikor úgy két méter magasan repülnek, dőljetek óvatosan hátra, és álljanak meg. Ezután fordítsák lefelé a seprű nyelét, és enyhén dőljenek előre. Így tudnak leszállni. Na, nézzük háromra!

A diákok gyorsan elsajátítják a kanyarodást, a fel-, és leszállást, az előre, majd a hátrafelé repülést is. Egyesek még a bukfenccel is megpróbálkoznak. A tanulók boldogan mennek vissza a kastélyba.